2. rész: Vigyázat ripacs veszély! :DD

*3 hónap múlva*

- Figyi. Majd ha Párizsba megyünk megnézünk néhány klassz boltot? Anyum mondta, hogy ott voltak nászúton és nagyon jó ruhák vannak. -Suttogott a barátnöm nekem mig fizika órán voltunk.

- Rendben. Jó ötlet. És amúgy majd ha elmegyünk Francia országba megnézzük a szerelmesek hidját vagy mit?- Kérdeztem vissza. Barátnöm már épp nyitotta a száját mikor valaki közbevágott.

- Ramsey. Artmenson. Megismételnék kérem, hogy mit mondtam az elöbb?- Kérdezte Mr. Roberts a fizika tanár. Komolyan mondom denevér fülei vannak. Én alig hallom Jas-t mikor suttog hozzám pedig mellettem ül Ö meg a terem elején hallja hogy mi mit beszélünk. Bár az is igaz, hogy nem mi ülünk leghátul hanem pont a középsö padba vagyunk de akkor is.

- Sajnáljuk Mr. Roberts. Nem hallottuk.- Makogtam össze vissza. Elég szúrósan nézett ránk. Bár ugy láttam Jasmine is eléggé meg van szeppenve.

- Figyeljenek kérem. A legközelebbi ilyennél beirok maguknak.-Nézett ránk még mindig idegesen. Bólintottunk és kezünkbe vettük a tollat. Erre a tanár is újra a tábla felé fordult.

-Huhh..- Hallottam meg ahogy barátnöm megkönnyebbülten fújta ki a levegöt. Erre csak felé fordultam és kicsit elmosolyodtam. Olyan "egyet értek" mosoly volt. Nem értem a tanárt. Mostanában mindenért ránk szól. Pedig alig szoktunk valamit csinálni. Na nem baj. Egy hónap és vége ennek a "földi pokolnak" amit giminek neveznek. (:D) Addig még kibirom.

...

Miután kicsengettek felpattantunk a Jas-zel és a folyosóra siettünk. Gyorsan kipakoltuk a szekrényeinkböl a dolgokat a táskánkba és már mentünk is ebédelni. Szerencsére ezen a napon már nincs több óránk úgy hogy már csak haza megyünk ebéd után.

- Szerintem nagyon király lesz végre körülutazni a világot. És nem kell a jegyeinken aggódnunk.-Mondtam barátnömnek aki csak egyetértöen bólintott és evett tovább.

...

Ebéd után hazakisértem Jasmine-t mert ö közelebb lakik a sulihoz. Majd mentem én is a dolgomra. Persze nem is én lennék ha nem történt volna semmi. Észre se vettem és minden cucc ami a sulitáskámba volt kiömlött a útra. Biztos nem húztam be rendesen a zipzárt. Mikor észrevettem rögtön megfordultam. Erre meg a nagy lendülettől és mert megbotlottam ráestem a könyvkupacra ami immár alattam hevert. Hangos nevetést halottam meg nem messze tölem. Felnéztem. Hát persze, hogy a suli "nagymenője" Eric volt és a kis csapata. Annyira nem vágom. Annyi agya sincs mint egy aranyhalnak és mégis ö a suli "macsója". Szerintem meg inkább egy nagy ripacs. De most nem is ez a lényeg. Próbáltam fölállni de a kezem pont az egyik füzetemre tettem minek következtében megcsúsztam és megint "elestem". Vagyis inkább újra párhuzamba voltam a földdel. Ennél jobb napom már nem is lehetne. -.-

- Nézzétek. A kis Fleur nem találta a kakaóját. Tudod nem kéne mindig az agyi szintednek megfelelö magasságban lenned.- Mondta gúnyosan és tovább nevetett.

- Ajánlom tanulj meg járni mielött komolyabb bajod esne.-Röhögött az egyik "udvarhölgye" Dan is.

Én inkább nem szóltam semmit. Pedig szivesen visszavágtam volna. Olyan nagyképű az összes. Felguggoltam de ekkorra már tovább álltak. Próbáltam összeszedni a dolgaim mikor megszólalt egy hang.

-Feur! Jól vagy?- Kérdezte a fiú barátom Matt. Vagyis Matthew. De mindenki csak Matt-nek hivja.

-Igen köszi. Bár ha "Eric és az agyatlanok" nem jelentek volna meg nem bántam volna.- Mondtam a barátomnak. Tényleg. Róla még nem is meséltem. Nagyon kedves srác. És már gimi 2. óta nagyon jóba vagyok vele. Meg persze Jas is. Egy idöben járt még egy barátnönkkel Ashley-vel. De Ash elköltözött Párizsba még tavaly. Akkor lett vége a kapcsolatuknak. Hát igen. A távkapcsolatok nem működnek. Viszont szerencsére mi mind jó barátok vagyunk annak ellenére, hogy Ashley és ö együtt jártak és azóta ök is maradtak csak baráti viszonyban. Ekkor jutott eszembe, hogy Ahley Párizsban lakik. Mi meg megyünk Párizsba! Akkor majd mielőtt megyünk felhivjuk. Biztos tud tuti helyeket. Na de visszatérve Matt-re.

- Meg kéne tanulnod megvédeni magad. Ne hagyd, hogy csak úgy kiröhögjenek.-Mondta és közben segitett összeszedni a tankönyveimet a földröl.

- Tudom de most mint mondjak nekik. Ugy se jut el a borsónyi agyukig amit mondok.- Válaszoltam kicsit nyersen. Már elegem volt belölük.

- Lehet igazad van. De akkor meg páhold el öket. Majd megtanitalak verekedni.- Nevetett kicsit. Erre már nekem is jobb kedvem lett valamivel. Nagyon Szeretem Matt-et. Mindig fel tudja viditani az embert. És számithatok rá. Ahogyan ö is rám. És nem mellesleg elég jó pasi. Mondjuk sose gondoltam még rá Úgy, de legalább elmondhatom, hogy azért nem egy rossz fiú az egyik legjobb barátom. :)

- Köszi. Nem hinném, hogy nekem a bunyó olyan jól menne. Ez inkább a te stilusod Mr.-Mondtam viccesen.

- Azért gondold át. Számára mindig készen állok Miss.- Felelt ugy ahogy én elkezdtem. Közben sikerült bepakolnunk a táskámat. És felálltunk.

- Hát. Köszi, hogy segitettél.- Mosolyogtam rá.

- Semmi. Haza kisérjelek?- Kérdezte.

- Ha nem bánod. Meg innen már úgy sem nagy táv.

- Rendben. Akkor menjünk.

Az úton még beszélgettünk a fizika tanáros ügyröl meg ugye Eric-éket is kibeszéltük. Majd haza is értünk. Megálltunk a házam elött.

- Hát  köszi, hogy haza kisértél.-Mondtam mosolyogva.

- Szivesen.- Mosolygott ö is rám

- Tudod mit? Várj meg itt. Mindjárt jövök.- Mondtam neki és már rohantam is be. Ledobtam a tatyómat és bementem a konyhába. Anyuék még nem voltak itthon. Gyorsan kinyitottam a hűtöt és kivettem belöle az egy szelet csokitortát. Anyuék nekem vették de most megérdemli Matt is. Elvégre segitett, hazakisért és a sulit is elszenvedte. (:D) Meg én amugy is fogyózom. Megfogtam még egy műanyag villát, ami a szekrénybe volt és már rohantam is vissza hozzá. Ö csak állt kint és várt.

- Tessék. Remélem izleni fog. És még egyszer köszi, hogy hazakisértél.-Vigyorogtam rá.

- Ohh. Köszi. Imádlak.- Jelentette ki és gyorsan elvette az édességet.

- Ki mást imádnál ha nem engem?- Kérdeztem picit viccesen.

- Na de megyek. Még tanulnom is kell. Holnap találkozunk. Szia!- Mondtam miután megöleltem.

- Rendben. Szia! És kösz a sütit.-Köszönt el ö is az ölelésünk után. Majd én bementem a házba. Mig nem jöttek a szüleim ettem, ittam tanultam. És miután megjöttek anyáék lefürödtem majd eltettem magam holnapra.