3. rész: A repülöút és Verona *w*

*1 hónappal késöbb*

-Kicsim! Kelni kell. Egy óra és indulunk.- Mondta anyukám miközben óvatosan rázogatott. Mikor meghallottam amit utoljára mondott rögtön kiugrottam az ágyból.

-Jujj Anyu! Annyira izgulok! Nem is hiszem el!- Beszéltem miközben már a gardróbomból vettem ki az elöre kikészitett ruhámat. Tegnap vagy 1 óráig gondolkodtam a szekrényem elött azon, hogy mit pakoljak be és mit vigyek el. És persze a nap, gardróbos tevékenységem elötti részét is a gondolkodással töltöttem. Már vagy egy hétre elöre elterveztem mit viszek és ma mit veszek fel de egyszerüen nem tudok leállni. Még most is azon kattog az agyam, hogy minden megvan-e és, hogy biztos jó lesz e az a ruha amit kiválasztottam.

-Hát pedig el kell hinned mert nemsokára megyünk ki a reptérre. És még reggelizned is kell.-Mosolygott anyu és közben ki is ment.

Mindig olyan megnyugtató. Most is megnyugodtam a hangjától és a mosolyától. Hát igen. Ez a genetika :D. De nem is tartott sokáig a nagy "nyugodtságom" . Amint fölvettem a ruhát méregetni kezdtem magam a tükörben. 5 perc után feleszméltem és futottam a fürdöbe a napi sminkemet megcsinálni. Miután mindent elvégeztem megfogtam a nagy rózsaszin böröndömet meg a kézitáskámat amibe belepakoltam a mobilom, nedves törlökendöt, papirzsepit, szájfényt, ajakápolót, sebtapaszt és mindent ilyen apróságot és "rohantam" is le a lépcsön. Jobban mondva rohantam volna ha a böröndöm nem lett volna 1000 tonnás. Alig birtam lecipelni. Szerencsére apu meghallotta a bénázásom és a lépcsö felétöl a maga stilusában könnyedén levitte a cuccom.

-Átkozott gyenge nöi test! Vézna erötlen karok. Miért nem férfinak születtem?-Háborogtam kicsit. Bár szerintem ez is az utazás izgalma miatt van.

-Hidd el. Te igy pont jó vagy. Neked lánynak kellett születni. És a férfi azért lett hogy segitsen a hölgyeknek.-Mosolygott apa miközben viccesen meghajolt elöttem.

- Na, ha befejeztétek az emberi lét indokainak boncolását jöhettek enni. Nemsokára "meeting" lesz Jasmine-ékkel a reptéren.- Mondta anyu a konyhából. Én rögtön rávetettem magam a kajára. Tudtam a repülön ugy se fogok enni mert túl izgatott leszek és ha most ezt kihagyom az elsö állomáson már ott fogok nyafogni Jas-nek, hogy éhes vagyok.

Miután elfogyasztottam az incsi-fincsi oreos reggelimet felvettem gyorsan egy dzsekit és már indultunk is.

Most biztos az várjátok, hogy azt irjam: "Az út elég csöndesen telt. Én csak kinéztem az ablakon és gondolkodtam azon, hogy milyen jó, hogy teljesül az álmom és milyen jó lesz végre világot látni". Hát fityiszt nektek! (Na ezt végképp nem tudom honnan jött. Bocsi xD) Egyfolytában anyuékhoz beszéltem. Amit más magában intéz el én szavakba öntöttem.... Jó sok szóba. Nem csodálnám, ha a szüleim most egy jó ideig nem akarnának kommunikálni senkivel. Vagy egy hónapnyi megemésztendö mondatot, elméletet, tényt, kérdést mondtam nekik. Be nem állt a szám egész út alatt. Alapból sokat beszélek de most csak ugy jöttek a szavak belölem mintha ezer éve arra vártak volna, hogy kijöjjenek. Komolyan mondom kezdem sajnálni öket. Csak akkor hallgattam el mikor apu kijelentette:

-Megérkeztünk. Mindjárt leparkolok.- Bár a második részét csak úgy futólagosan hallottam meg mert a "Megérkeztünk" után megint ellepte az agyam mindenféle gondolat. Iszonyat ideges voltam és nagyon izgultam. Rögtön kifelé kezdtem bámulni a kocsiból hátha meglátom a barátnömet. De egyenlöre nem láttam sehol. Miután leparkoltunk gyorsan bementünk a reptérre és beálltunk a kigyózó sorba. Láttam, hogy Jas-ék pont két emberrel elöttünk álltak. Gyorsan oda mentem és üdvözöltem öket. Persze nem elöztünk meg senkit :) Miután abbahagytuk a nagy "kétcsaládi" üdvözlést apuék leálltak beszélgetni hozzám meg odajött Jasmine a sorba. Majd a szülei ugy is szolnak ha ök jönnek. Nagyon jó volt egy velem kb. ugyan akkora izgatottsági szintű emberrel beszélgetni. Néha fojtott hangon sikoltoztunk és ugráltunk mikor belegondoltunk, hogy milyen jó is lesz. 10 perc után sorra is kerültek Jas-ék. Persze mig mi nem jöttünk kedvesen megvártak. Szerencsére az elöttünk levö két ember nem ácsingózott sokat. Majd beadtuk a csomagokat meg minden. Utána eljött a könnyes búcsú ideje. Azért mégiscsak rossz lesz a szüleink nélkül. Bár még vissza fogunk jönni a nyár folyamán de akkor is nehéz lesz huzamosabb ideig a távol lenni tölük.

-Szia Anyu, Apu! Hiányozni fogtok.- Mondtam nekik kicsit könnyes szemmel. Alapból a sirosabb fajtába tartozom meg az izgalom is meg hogy ök nem jönnek velünk, is könnyeket  csalt a szemembe.

-Szia Felur! Nagyon vigyázz magadra. És ha bármi van veled vagy Jasminnel hivjatok. Rendben?-Mondta apukám miután megölelt.

-Persze apu. De remélhetöleg nem lesz semmi baj.-Mosolyogtam rá. Majd jött anyu.

-Nagyon, nagyon vigyázz magadra kicsim oké? Nagyon szeretlek.- Anyu is átölelt szintén könnyes szemmel.

-Megigérem, hogy vigyázok magamra.-Nyomtam egy puszit az arcára és elnéztem mellénk ahol Jasmine-ék is most fejezték be a búcsúzkodást. Oda mentem a barátnömhöz és még egy utolsó búcsú pillantás után elindultunk a repülökhöz. 2 perc keresgélés után be is mondták, hogy a Veronába induló gépünk 5 perc múlva indul és kezdjük meg a felszállást. Gyorsan odasiettünk majd egymás mellett elfoglaltuk a helyünket.

...

"Röpke" 8 órányi utazás után meg is érkeztünk.

Nagyon jó volt a repülöut. Bár sokszor féltem, nehogy lezuhanjon a gép de szerencsére minden simán ment. Volt egy átszállás Rómában de sajnos nem láttam belöle nagyon sokat. Viszont most itt az idö leszállni a gépröl és elmenni a Scaligero hotel-be ahol foglaltunk szállást. Fogtunk egy taxit és még mindig teljes extrázisban csodáltuk a járműböl a bámulatos Veronát. Bár nem tudtuk sok ideig mert a szálloda közel volt a reptérhez. Lehet nem is baj. Ennyi mindent feldolgozni egy nap elég nehéz. Föleg, hogy ez egy csodás ország. Kifizettük a taxit és mentünk is be a szállodába. Nem volt olyan fényűzö de számomra tökéletes volt. És szerintem Jas is igy van vele.

Felmentünk a szobánkba. Ott is elállt a lélegzetünk:

Igaz, nem volt a leges legelitebb de nagyon letisztult és szép volt az összhatás. Földig érö állal, halál csöndben pakoltunk ki Jas-zel a szobánkban. Majd kimentünk a nagyon pici erkélyre és mikor megláttuk a panorámát....... Na az volt az utolsó csepp a pohárban. Elsikitottuk magunkat és egymást ölelve ugráltunk össze vissza. A végén attól féltünk, hogy kicsapnak a szállodából. Miután ki viháncoltuk magunkat  lementünk vacsorázni.

Az ebédlő káprázatos volt:

Megettük a nagyon finom pizzát. Ott helyben sütötték. Hmmmmmmm :3

Majd miután tele ettünk magunkat felmentünk a szobánkba és mentünk aludni. Holnap indul a banzáj :D

Sziasztok! Remélem tetszett a rész. És remélem a képek is tetszettek. Bocsi, hogy késtem ezzel a résszel. De remélem most sikerült bepótolni :). És most megint szeretném felhivni a figyelmeteket, hogy a rész alatt kérlek pipáljatok, és ha lehet kommenteljetek vagy a chatbe irjatok! Nagyon sokat jelentene ha csak egy kis élet jelet adnátok magatokról. Valószinüleg a részek péntekenként várhatóak. És még annyit, hogy nektek mi a véleményetek Verona-ról? És mikor szeretnétek, ha a fiúk is bekerülnének a képbe? ;)

Puszil és ölel titeket:

xxRozamundaxx