- Akkor mehetünk?- Kérdezte Grace egy tízes skálán tizenegyes vigyorral.
- Hát... Ömmm... Nekem még el kéne mennem.- Próbáltam összeszedni a gondolataimat.
- Miért?- Egy újabb kérdés. Jó tudom, hogy mindig ez jön de most nagyon nem jött jól.
- Hát, csak tudod, mert női problémáim adódtak és hát itt lenne az ideje végeznem a dolgom.-Magyaráztam, mintha ez legalább valami FBI-os ügy, vagy a világ megváltásához hasonló "very important" dolog lenne.
- Nem ér rá hazáig? Tuti sokan vannak most ott.- Mutatott Grace a kocsija felé.
- Bocsi de nem. Sajnos ez van. Ismersz nem?-Nevettem fel egy kicsit.
- Sajnos túl jól is. És semmit sem változtál.- Állapította meg ő is kuncogva.
- Akkor én megyek. Jöttömre pirkadatkor, aranyban fürödve, észak felől számítsatok.-Sütöttem el az újabb hülyeségem. Felkacagtak de én már indultam is.
"Mindenhol azt lestem merre lehet az a fránya hely, ahol az állatokat lehet elvinni de még mindig nem találom." Mikor ez a gondolat vagy két-milliomodszorra siklik át az agyamon, üt be a felismerés villám-ja elmémbe.
"Anyám de okos vagyok! Hogy nem jutott előbb eszembe!?" Kiáltok föl magamban mikor rájövök, hogy van szám, az embereknek van fülük és ha nem méltóztatok továbbra is kilómétereket rohangászni akkor lehet jól jönne ha megkérdeznék valakit, hogy merre van. Ezzel a tudattal emeltem fel ismét a fejemet, hogy embert találjak magamnak. Jó nehéz lesz mivel ez egy zsúfolásig teli reptér. Na nem baj :D.
- Excuse Me! Meg tudná mondani merre van az a hely amerre az állatokat lehet elvenni?- Kérdeztem megállva egy kb. 35-40-es pasi előtt.
Valamit hablatyolt németül így gondoltam nem nagyon fogjuk tudni megérteni egymást. Elköszöntem majd mentem tovább újabb ember reményében.
- Elnézést. Megtudná mondani, merre vannak az állatok? Vagyis ahol el lehet őket venni?- Kérdeztem most egy idősebb nénit.
- Persze kislányom. Elmész itt egyenesen majd baloldalt megtalálod.- Mosolygott rám kedvesen.
- Köszönöm szépen.- Köszöntem meg a segítséget majd el is indultam. És meg is lett. Csak én lehetek ilyen nagyon eszes, hogy nem találtam, na mind1. Körbenéztem majd kiszúrtam azt a hordozót amelybe a kiscicát hoztuk. Bele néztem, hogy meglássam, hogy birta az utat de meglepetésemre egy vörös, sárga szemű, a miénknél nagyobb cica nézett rám tágra nyílt pupillákkal. Gyorsan körülkémleltem, hogy nincs-e valahol egy ember egy ugyan-olyan dobozzal mint én. Nem láttam senkit igy a részleg elejére mentem, hogy ha jön valaki rögtön észrevegyem. Ott álltam már vagy 3 percce de sehol semmi ismerős hordozó. Majd megcsörrent a telefonom. Ránéztem a képernyőre és már tudtam: bajban vagyok. Jas száma jelent meg és ez csak azt jelentheti, hogy Grace már türelmetlen. Felvettem.
- Halló.
- Hol vagy már? Temzét akarsz fakasztani a női dolgaidból? Mi tart eddig?- Kérdezte picit idegesen Grace.
- Jól van. Bocsi. És amúgy is az már a Vörös tenger lenne.-nevettem picit- Mindjárt megyek csak sokan vannak. De nemsokára én jövök.- Nyugtattam.
- Rendben. De siess.-Adta ki az utam. Hát azért nem fogok még egy indiai esőtáncot eljárni időhúzásként.
Lettem a telefont ami a zsebemben landolt. Megint szétnéztem és láttam egy baseball-sapkás fejet a tömegben ami felém tartott és mikor kellett egy ugyan-olyan hordozót emelgetett az emberek elött, hogy elférjen amilyen nekem van. "Na végre" Gondoltam magamban és imádkoztam, hogy az én "sziamiaúmmal" jöjjön vissza, hogy elvigye az övét. Mikor közelebb ért ö is körülnézett majd meglátott és elindult felém. Egy piros sapka volt rajta napszemcsivel, lezser buggyos gatya és fekete póló meg egy pulcsi. A bőre kreolos volt így gondolom nem teljesen európai. Mikor megállt előttem egy vigyor keretében és meglengette előttem (nem nagyon) a ketrecet ami a kezébe volt már szinte tudtam, hogy ő is cserélni akar, ahogy én is.
- Szia! Véletlen nem ezt a cicát keresed?- Kérdeztem meg egy kedves mosollyal és felemeltem a cicát tartó dobozt. Belenézett majd így szólt:
- Szia! Huhh. Köszi, hogy nem vitted el. Ez az amit én keresek. Bocsi csak a haveromé és engem kért meg, hogy menjek el érte én meg nem néztem, hogy mit hozok el.- Magyarázott és levette a szemcsiét. Ekkor eszméltem rá, hogy tulajdonképpen kivel is állok én szembe. Zayn Malik volt előttem. Nem vagyok egy nagy One Direction rajongó de mivel Londonban lakom és hallgatok rádiót stb. ismerem a bandát.
Egy kicsit kitágult a szemem. Nem számítottam rá, hogy pont egy sztár lesz az aki visszahozza Grace cicáját amit még meg se kapott. Na ez jó:D Mikor észrevette, hogy meglepődtem gyorsan visszatette a szemüvegét és kérlelően beszélt:
- Csak ne sikíts!
- Calm down. Nem állt szándékomban az egész repülőteret rád uszítani.-Nevettem.
- Huhh.. Az jó köszi.-Mosolyodott el.
- Hogy hívnak?- Kérdezte kedvesen.
- Fleur Ramsey. De az ismerőseimnek csak Fleu.- Nyújtottam a kezem.
- Zayn Malik. De gondolom már tudtad.- Mosolyogva elfogadta a gesztusom.
- Nice to meet you.-Szólaltam meg ismét.
- Hasonlóképpen. Na akkor ha már így összetalálkoztunk megadod a számod?- Kérdezte egy sármos mosoly keretében. Nem vagyok rajongó de ez még engem is megrengetett. Ilyen pasit. Awhh...
- Persze. Csak egy pillanaat- Nyújtottam kicsit meg az utolsó szót amíg kiszedtem a telómat a farmeremből.
Bediktáltam a számom majd hivatkozva, hogy már mennem kell gyorsan visszacseréltem vele a cicusokat majd indultam is mert szerintem a barátnőim már a hajukat tépik.
Mikor megláttam az ismerős fejeket, nagyobb léptekkel startoltam meg feléjük, közben próbáltam a vigyorom letörölni az arcomról. Azért ne mondja senki, hogy nem örülne annak ha egy világsztárral beszélgethet és még el is kéri a számát.
- Na végre, hogy itt vagy. Már azt hittük megszöktél és elutaztál a pápuákhoz királynőnek.- Nevetett Jasmine.
- Hát igazából gondolkodtam rajta de végül mellettetek döntöttem.- Kacsintottam rájuk.
- Minek az a másik csomag ott a kezedbe?- Áhh. Grace kiszúrta. Gázos...
- Jah. Semmi. Csak még közbe rájöttem, hogy ilyen bőröndöm is volt.- Vigyorogtam ártatlanul. És büszke voltam, hogy direkt a rácsos részével hátrafelé hoztam a dobozt. Különben most Grace meglátta volna mi van benne.
- Én mondtam, hogy elfelejtettél valamit.- Rázta rosszallóan a fejét Jas. Próbált ő is besegíteni.
- Hát elég furcsa alakja van.- Jegyezte meg, barátnőnk.
- Jólvanna! Nem kell az ízlésemet kritizálni. Nekem tetszik.- Nyújtottam rá kislányosan a nyelvem mintha besértődtem volna.
- Na gyere! Vigyük Durci kisasszonyt is hozzánk.-Nevetett Grace és Jas-re nézett, majd elindultunk.
Először az ő házába mentünk.
...
*A házban*
- Na, csajok! Tegyétek le a bőröndöket ide a konyhába. Utána meg kimegyünk a nappaliba beszélgetni.- Mondta lelkesen Grace miközben elől vezetett minket.
Letettük a cuccosokat majd bementünk a nappaliba. Nagyon szép házuk volt. Minden passzolt mindenhez. Nekem nagyon bejött.
- És. Mizu veletek? Hol voltatok eddig?- Kérdezte mosolyogva.
- Hát, legelőször Veronába voltunk és mentünk busszal Firenzébe is kirándulni majd Párizsban is voltunk.- Magyarázta Jas felpörögve.
- Igen és gyönyörű volt minden. A Boboli kert meg a Pitti palota valami csodálatos! Párizst meg nem is mondom. Nagyon romantikus volt! És ott meg Ashley-vel találkoztunk.- Meséltem én is felbuzdulva.
- Párizsban én is voltam már. Tényleg gyönyörű. És Ash miket mutatott a város különlegességeiből?
- Hát elsősorban a ruhaboltokat nagyon kiismertük.- Nevettünk Jas-zel.
- Akkor ő sem változott sokat.- Mosolygott Grace is. *Amióta megérkeztünk mindenki egyfolytában mosolyog :)*
- És a szüleid hol vannak? Dolgoznak?- Kérdezte Jasmine.
- Nem. Ők kint laknak Washingtonba. Sokat utaztunk nekem meg már nem tetszett így mikor elég idős lettem azt mondtam itt maradok. Persze ünnepekkor, meg amikor tehetem meglátogatom őket vagy ők jönnek hozzám.
- Ohh. Értem. És akkor egyedül vagy ebben a lakásban?- Kérdeztem és itt Jas-zel jelentőségteljesen egymásra néztünk. Ez az ajándék felvezetése.
- Igen. Még pasim sincs. Nem mintha hiányozna de azért jó lenne társalogni valakivel igy mikor haza jövök.- Húzta kicsit el a száját Grace.
- Na akkor pont jó mert van számodra valamink!- Mondta Jasmine Grace-nek aki lepetten nézett.
- Mi van?- Húzta össze a szemöldökét.
- Várjál egy kicsit. Fleur. Let's go!- Mondta a barátnőm én meg készségesen feltápászkodtam a kanapéról és egyenest a konyhába mentem. Volna. Ugyanis mint mindig elfelejtettem mi merre van és benyitottam a fürdőszobába. Ezt a cikit. Majd Grace és Jas nevetni kezdtek és a kezükkel mutattak a helyes ajtóra. Én csak emelt fővel bementem az immár helyes ajtó mögötti konyhába majd vittem is a kis meglepetést.
- Ez meg micsoda?- Nézett nagyot még mindig Grace tekintve, hogy még mindig nem mondtuk el neki mi is az ajándéka.
- Ha jól emlékszünk mindig is szeretted a cicákat. És most meg is erősítettél minket, hogy jól jönne egy társ így gondoltuk örülni fogsz ha hozunk neked egy kis cirmost.- Húzódott mosolyra a szánk Jasminnel.
- Ja. És Ashley üzeni, hogy ő is küldi neked és üdvözöl.- Tette hozzá még Jas elöljáróban.
- OMG! Guys! you're so cute! Let's see the new baby!- Kiáltott fel Grace majd ki is vette a kezemből a dobozt.
- Gyere, kicsi cica! Jajj. Hát te milyen aranyos vagy!- Beszélt Grace a cicához. Hát igen. Lányok+kiscica=Jajj de édes stb. mondatok.
- Mi a neve?- Nézett fel ránk Grace miközben kivette a cicát.
- Még nincs neki. Gondoltuk majd adsz te. Ugy is a tied.- Mondtam.
- És fiú vagy lány?- Kérdezett újból.
- Kislány. És egy Párizsi menhelyről hoztuk. Szóval van egy Prada macskád.- Felnevettünk Jas megjegyzésén.
Még beszélgettünk miközben a cica felfedezte az új otthonát. Jól elvoltunk egész addig amig meg nem csörrent a telefonom. SMS-em jött. Megnyitottam az üzenetet és ez állt benne:
Szia! Gondoltam neked is legyen meg az én számom ha már én is elkértem a tiedet. (Akivel a reptéren futottál össze) Zaynxoxo
Elmosolyodtam. De aranyos. És még mindig hihetetlen, hogy külfött nekem üzenetet. És most-már a száma is megvan. Anyám. Még egy napja se vagyok itt de kezd megtetszeni nekem Stockholm.
- Ki írt?- Kérdezték a lányok és meg tökre megfeledkeztem arról, hogy elmondjam nekik a nagy hirt.
- Anyám. El is felejtettem. Emlékeztek mikor sokáig elvoltam mert "nöi ügyeim" voltak?- Rajzoltam macskakörmöket a monológom közben. Ök csak bólogattak.
- Na. Mikor végre megtaláltam a helyet ahol az állatokat adják ki észre vettem, hogy nem az a cica van a dobozban akit mi megvettünk neked. Igy megvártam mig nem jön valaki vissza az ö cicájáért. És képzeljétek ki volt az. Zayn Malik kérem szépen. Én beszélgettem Zayn Malikkal és el is kérte a telószámom.- A lányok csak padlóig érö állal néztek rám. Majd kitört belölük a nevetés. Nem hittek nekem.
- De tényleg. Nézzétek csak meg.- Mutattam feléjük a telefonom és a szemükbe néztem komolyan. Erre lefagytak. Megnézték az üzenetet és még nagyobb döbbenet ült ki az arcukra.
- Te most komolyan találkoztál egy világsztárral!?- Kérdezték egyszerre elég hangosan.
- Igen.- Mondtam határozottan és kihúztam magam.
- Tyű anyám! Miket nem tud ez a Stockholm! Jó helyen maradtál Grace.- Veregette meg barátnője vállát Jas. Majd tovább beszélgettünk.
...
Grace azt mondta, a cicának még nem tud neki nevet adni de majd holnap összedugjuk a fejünket. Körbevezetett a lakásában majd Jasmin-nel hivtunk egy taxit és elmentünk a szállodába ahol lakni fogunk. 10-re jutottunk el odáig, hogy mindenünk megvan és már csak az ágyig kell eljutnunk. Fáradtan feküdtünk le majd jött az álommanó és befújt minket altató porával. (A mamám mondta mindig, hogy van az álommanó és ö fújja a szemünkre a port amitöl elalszunk :))
Na Ciao Amigas! Elöször is szeretnék bocsánatot kérni az esetleges helyesirási hibákért meg ezekért az ékezetes, nem ékezetes gubancokért. Csak megszoktam, hogy az én gépemen nincs és a történet elejét az anyukám gépén csináltam ami magyar billentyűzetes és gondoltam megérdemlitek a kis magyar virtust ha már igy ezen nem tudok úgy irni. Szoval sorry. Na de remélem tetszett ez a rész és nemsokára jövök a kövivel ;)
Adijo:
xRozamundaxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése