*Még Leigh és Jasy kijöttek hozzánk a nappaliba beszélgetni, de aztán úgy tizenegy körül ők is visszamentek a szobájukba. Lassan én is álomra hajtottam a fejem...*
Egy ideig aludtam, majd egyszer csak azt éreztem, hogy minden elsötétül körülöttem és megjelent Freddy aki pengés kesztyűjével kaparta a falat, és azt az ijesztő verset kezdte kántálni, miközben a szemembe nézett.
"One, two, Freddy's coming for you;
Three, four, better lock your door;
Five, six, grab your crucifix;
Seven, eight, gonna stay up late;
Nine, ten, never sleep again!"
"Egy, két, Freddy jön érted,
Hár', négy, legjobb ha bezárod az ajtód,
Öt, hat, a kereszt sem hat,
Hét, nyolc későig maradj fenn,
Kilenc, tíz soha ne aludj többet."
Azon az álnok hangon "énekelte" amin a filmben is tenne. Már ha ezt lehet éneknek nevezni... A szőr is felállt a hátamon, majd irtózatos sebességgel kezdtem futni a szoba ajtaja felé amiben voltam. Olyan valóságosnak tűnt. Majd egyszer csak abbamaradt minden és fehérség vette át az eddigi sötétség helyét. Úgy éreztem súlytalan vagyok és már nem érhet semmi baj. Így lebegtem a semmiben, mire Freddy újra megjelent és hirtelen hideget éreztem a mellkasomban, ami később átterjedt az egész testemre, miközben közeledett felém. Mikor úgy fél méterre volt tőlem, úgy éreztem megint zuhanok a végtelen mélységbe. Sok ideig tartott ez az állapot, majd hirtelen földet értem.
Megrándultam és kipattantak, szemeim. Ziháltan néztem körbe a szobában ahol barátnőim aludtak békésen, az előttem lévő kanapén. Miután lenyugtattam magam, hogy ez csak egy álom volt, úgy döntöttem, hogy kimegyek a konyhába inni egy pohár vizet. Na igen. Ezt jól elhatároztam magamban, de amint léptem volna egyet, megbotlottam a matracomban, így ismét megérezhettem, hogy milyen kemény is a föld. Úgy maradtam, egy ideig, és mikor meghallottam Jamineék halk szuszogását újra, csak akkor álltam fel. Ez eddig mind szép és jó is, de mivel horror filmet néztünk nem sokkal ez előtt, és most keltem fel a rém álmomból, ráadásul piszok sötét van itt, úgy gondoltam maradok a jelenlegi tartózkodási helyemen. Ez az elhatározásom is viszonylag hamar kudarcba fulladt, mikor vagy tizenöt perc utáni nyüglődés árán se voltam képes álmosságot erőltetni magamra. Elővettem tehát a legférfiasabb énemet és felálltam a matracomról, ezúttal ügyelve, hogy ne essek el. Kimentem a konyhába ahol meg is szereztem a nekem kellő tejes dobozt. Mivel nem vagyok egy égimeszelő, nyújtózkodnom kellett, hogy elérjem a polcot, amin a poharak voltak. Egyszer csak egy halk hangra lettem figyelmes, tőlem jobbra. Azonnal megdermedtem és odakaptam a fejem. Egy emberi árnyékot láttam a konyha pulton megjelenni. Az ereimben megfagyott a vér, mikor láttam, hogy közeledik.
- Fleur?- Hallottam egy halk, kedves hangot, amitől első körben megijedtem, majd megnyugodtam. Jade bejött a helyiségbe és elém lépett.
- Hát te?- Kérdezte és a bal kezem felé biccentett , ami még mindig félig a pohár-tartó szekrényben volt. Eszméltem és levettem a poharat amit kiválasztottam.
- I've had a nightmare.-Mondtam.
- És te?- Kérdeztem vissza, miközben töltöttem a tejet.
- Én csak úgy fölébredtem. Remélem nem ijesztettelek meg nagyon.- Válaszolt, kedvesen.
- Hát azért, majdnem szív rohamot kaptam, de köszi.-Nevettem fel picit, mire ő is így tett.
- Figyi. Ha már itt vagyunk mindketten, nem kéne megtorolni azt amit a fiúk tettek velünk?-Dörzsölgette a tenyereit gonoszan. Őszintén, először nem értettem mire gondol, de aztán úgy egy perc bámulás után leesett. De hát még csak most vagyok túl egy újabb shockon és fáradt is vagyok picit. Egy hatalmasat bólintottam válaszul, mire csak kuncogni kezdett. Jó bevallom. Tényleg gyerekesen viselkedem néha. Na jó. Mindig. :D Elmentem felkelteni Jesyéket is, majd a lépcső tövénél találkoztunk a többi lánnyal. Legalábbis akik nem a pasijaiknál aludtak. Így öten indultunk meg a "körutunkra". Mivel ez egy CSAJOS estnek indult mindannyian hoztunk magunkkal sminkeket így volt bőven alapanyag, amiből dolgozhatunk. Ugye a "színész nőknek" strapabíró sminkek kellenek így volt sok vízálló dolog amitől nehezen fognak megszabadulni. Érezzék csak a törődést. Miután mindenki szobáját végigjártuk és a többi lányt is felkeltettük kedvesük mellől, még mindenki úgy érezte, hogy kell valamit csinálni pluszba. Meg persze a szivatás nagy részéből is kimaradtak, mert ők utána lettek felébresztve, így azon kellett agyalni mi a következő action. Perrie elkezdte dúdolni a "dalocskát" amit a filmben is hallhattunk, mire mindenki ráfigyelt. Egyszerre mindenkinek kipattant az isteni szikra, hogy mit is fogunk csinálni.Miután megbeszéltük elindultunk arra a folyosóra, ahova az összes fiú szobájának ajtaja nyílik. Beálltunk a közepére és belekezdtünk a kis "versikébe". Először semmi mozgást nem észleltünk, így egyre hangosabban kezdtünk beszélni, közben valaki mindig ijesztő hangokat adott ki aláfestésnek.Ez már megtette a hatását, ugyanis pár percre rá, Zayn és Harry rohantak ki a szobájukból, és mikor megláttak minket teljesen ledöbbentek. Miután egymásra néztek elkezdtek kuncogni de mi csendre intettük őket. Ezek után, már ők is csak a többi fiút várták vigyorogva. Egy ideig megint semmi nem történt, így még hangosabban kezdtünk rá. Erre szinte azonnal szaladt ki Niall és Liam, akiket Louis követett nem sokkal. Az egészből annyi lett, hogy a végén egymáson röhögtek, míg mi még mindig az ijedt képükön voltunk leragadva. Ez a kis "incidens" hajnali kettőkor történt, így mikor elhangzott az első ásítás jobbnak gondoltuk visszafeküdni. Bár nem nagyon akaródzott senkinek, de mivel az ásítás ragályos ezért az álmosság is. A fiúk mit sem törődve a testüket mindenhol díszítő motívumokkal mentek újra aludni. Én is visszamentem a kényelmes, kis matrackámhoz, majd röpke fél óra forgolódás után sikerült álomra hajtanom a fejem.
Arra ébredtem, hogy a nap sugarai próbálnak megvakítani. Amint kinyitottam a szemem a nagy fénytől azonnal vissza is kellett csuknom, majd átfordulva a másik oldalamra, immáron enyhébb fény viszonyok között sikerült feltápászkodnom. Csend volt. Az egész ház szinte kongott az ürességtől. Hol vannak ezek? Csengett a fejemben a kérdés. Lassú, de biztos léptekkel indultam meg a konyha felé, hogy lecsekkoljam. De nem voltak ott. Hová tűnhettek? Ezek után már nem is nagyon érdekelt, így bementem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Amint beléptem, szembe találtam magam a zuhany kabinon nyugvó papír cetlivel. Oda mentem, és leszedtem a kis anyagot, amin ez állt:
"Szia! Remélem nem baj, hogy elmentünk, de nem volt szívünk felébreszteni. Meg is reggeliztünk amíg te aludtál, de utána sem keltél fel, így elmentünk a parkba. Gondolom ebédelni is fogunk. Nemsokára jövünk vissza.
Üdv.: Többiek xoxo"
Na ez csodás. Itt maradtam egyedül. Meddig alhattam vajon? Ezek után visszamentem a nappaliba és elvettem a kávézó asztalon hagyott telefonom, és megnéztem az időt. Délután kettő. Anyám. Tényleg jó alvókám van. A telefonommal igyekeztem vissza a konyhába, mert már igencsak éhes voltam. Míg készítettem a szendvicsemet, lejátszódtak a fejemben a tegnapi horror film jelenetei, na meg a rém álmom. Beleborzongtam az emlékezésbe, majd a fiúk arcait idéztem föl magamban a kis hadjáratunk után. Kuncogni kezdtem magamban, és büszke voltam, hogy sikerült megszívatnunk őket. Egyszer csak kulcs csörgést hallottam, amire először összerezzentem, majd megnyugodva könyveltem el magamban, hogy megérkeztek. Kattant a zár, majd lépteket hallottam a bejárati ajtó felől. Egy időre megállt, majd folytatta útját hozzám, a konyhába. Az ebédlőasztal másik oldalán egy szőke buksit láttam, majd a gazdájától, kaptam egy hatalmas mosolyt.
- Jas mondta, hogy valószínűleg már felkeltél, ezért eljöttem érted, hogy elvigyelek.- Mondta, majd mellém jött a konyhába, és nézte a szendvicset, amit csináltam.
- Hmm. Jól néz ki.- Emelte fel, és harapott bele az ÉN kajámba.
- Héé! Az az enyém!- Mordultam rá, és kivettem a kezéből a maradékot. Ő csak elégedetten elrágcsálta a falatját, majd kiadta az utasítást, hogy hozzam a cuccaimat, a reggelim meg majd megeszem a kocsijában. El is mentem a táskámért, majd belepakoltam a telefonom, zsebkendőt, pénztárcát, meg még néhány apróságot és már indultam is ki Niallhez. Ő már ott várt az autójának támaszkodva. Odabaktattam, majd beszálltam a hátsó ülésre és bezártam az ajtót. Ő kinyitotta, majd értetlen fejjel nézett rám.
- Nincs itt senki más. Ülhetsz előre is.
- Ja, tényleg! Bocsi. Csak megszoktam, hogy hátra ülök.- Nevettem fel, majd kiszálltam és miután az ír fiú kinyitotta nekem az ajtót, beültem az anyós ülésre. Ő is helyet foglalt a volán mögött, és elindultunk. Az út alatt kérdezgettem, hogy hova is megyünk pontosan, de nem volt hajlandó megmondani. Pedig könyörögtem és kiskutya szemeket is meresztettem, de nem hatotta meg. Bár lehet azért, mert nem nézett rám, hanem az utat figyelte. Úgy egy fél óra kocsikázás után, megálltunk.
Na sziasztook! Bocsánat, hogy késtem a résszel, de a nagy felvételi miatt, nem tudtam írni. Remélhetőleg ez az egész hajcihő még ezen a héten lecseng, és ezentúl újra időben tudom hozni a részeket. Remélem tetszett, a rész és valahogy JELEZZÉTEK nekem, hogy milyen volt, hogy tetszett stb. stb.
See you soon! xRozamundax
Arra ébredtem, hogy a nap sugarai próbálnak megvakítani. Amint kinyitottam a szemem a nagy fénytől azonnal vissza is kellett csuknom, majd átfordulva a másik oldalamra, immáron enyhébb fény viszonyok között sikerült feltápászkodnom. Csend volt. Az egész ház szinte kongott az ürességtől. Hol vannak ezek? Csengett a fejemben a kérdés. Lassú, de biztos léptekkel indultam meg a konyha felé, hogy lecsekkoljam. De nem voltak ott. Hová tűnhettek? Ezek után már nem is nagyon érdekelt, így bementem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Amint beléptem, szembe találtam magam a zuhany kabinon nyugvó papír cetlivel. Oda mentem, és leszedtem a kis anyagot, amin ez állt:
"Szia! Remélem nem baj, hogy elmentünk, de nem volt szívünk felébreszteni. Meg is reggeliztünk amíg te aludtál, de utána sem keltél fel, így elmentünk a parkba. Gondolom ebédelni is fogunk. Nemsokára jövünk vissza.
Üdv.: Többiek xoxo"
Na ez csodás. Itt maradtam egyedül. Meddig alhattam vajon? Ezek után visszamentem a nappaliba és elvettem a kávézó asztalon hagyott telefonom, és megnéztem az időt. Délután kettő. Anyám. Tényleg jó alvókám van. A telefonommal igyekeztem vissza a konyhába, mert már igencsak éhes voltam. Míg készítettem a szendvicsemet, lejátszódtak a fejemben a tegnapi horror film jelenetei, na meg a rém álmom. Beleborzongtam az emlékezésbe, majd a fiúk arcait idéztem föl magamban a kis hadjáratunk után. Kuncogni kezdtem magamban, és büszke voltam, hogy sikerült megszívatnunk őket. Egyszer csak kulcs csörgést hallottam, amire először összerezzentem, majd megnyugodva könyveltem el magamban, hogy megérkeztek. Kattant a zár, majd lépteket hallottam a bejárati ajtó felől. Egy időre megállt, majd folytatta útját hozzám, a konyhába. Az ebédlőasztal másik oldalán egy szőke buksit láttam, majd a gazdájától, kaptam egy hatalmas mosolyt.
- Jas mondta, hogy valószínűleg már felkeltél, ezért eljöttem érted, hogy elvigyelek.- Mondta, majd mellém jött a konyhába, és nézte a szendvicset, amit csináltam.
- Hmm. Jól néz ki.- Emelte fel, és harapott bele az ÉN kajámba.
- Héé! Az az enyém!- Mordultam rá, és kivettem a kezéből a maradékot. Ő csak elégedetten elrágcsálta a falatját, majd kiadta az utasítást, hogy hozzam a cuccaimat, a reggelim meg majd megeszem a kocsijában. El is mentem a táskámért, majd belepakoltam a telefonom, zsebkendőt, pénztárcát, meg még néhány apróságot és már indultam is ki Niallhez. Ő már ott várt az autójának támaszkodva. Odabaktattam, majd beszálltam a hátsó ülésre és bezártam az ajtót. Ő kinyitotta, majd értetlen fejjel nézett rám.
- Nincs itt senki más. Ülhetsz előre is.
- Ja, tényleg! Bocsi. Csak megszoktam, hogy hátra ülök.- Nevettem fel, majd kiszálltam és miután az ír fiú kinyitotta nekem az ajtót, beültem az anyós ülésre. Ő is helyet foglalt a volán mögött, és elindultunk. Az út alatt kérdezgettem, hogy hova is megyünk pontosan, de nem volt hajlandó megmondani. Pedig könyörögtem és kiskutya szemeket is meresztettem, de nem hatotta meg. Bár lehet azért, mert nem nézett rám, hanem az utat figyelte. Úgy egy fél óra kocsikázás után, megálltunk.
Na sziasztook! Bocsánat, hogy késtem a résszel, de a nagy felvételi miatt, nem tudtam írni. Remélhetőleg ez az egész hajcihő még ezen a héten lecseng, és ezentúl újra időben tudom hozni a részeket. Remélem tetszett, a rész és valahogy JELEZZÉTEK nekem, hogy milyen volt, hogy tetszett stb. stb.
See you soon! xRozamundax
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése