Reggel fáradtan ébredtem fel arra, hogy a nap a szemembe tűz. Hirtelen eszméltem fel, és nyúltam a telefomomért ahol már délután egy volt. Te jó Isten! Gondoltam, és rögtön keltettem Jaminet, aki még mindig az igazak álmát aludta. Majd kipattan a szeme, ha rájön, mi is van.
- Jasmine! Ébredj!- Taszigáltam meg egy kicsit, hogy felébredjen.
- What happened? Fáradt vagyok.- Morogta, majd a takarót a fejére húzta.
- Csak annyi, hogy a Buenos Airesbe taró gépünk, már vagy öt órája elment.- Mondtam ki a jelenlegi helyzetet. Gyorsan kapcsol, és hirtelen felült az ágyon, majd kikerekedett szemekkel nézett rám. Az én arcom se lehetett jobb.
- Mi?! De mégis hogy?- Ledöbbenten meredt rám. Én is ezt kérdezem.
- Nagy valószínűséggel elfelejtettük beállítani az ébresztő órát.- Hadonásztam, erősen gesztikulálva a kezeimmel.
- Most akkor, hogy fogunk eljutni a világ másik felére?!- Kérdeztem ezúttal én, őt kétségbeesetten. Ő a talpraesettem közülünk. Biztos talál valami megoldást.
- Mert, hogy én Svédországból egészen Dél-amerikáig nem fogok elgyalogolni, az egyszer biztos.-Kalimpáltam még mindig, mire Jas csak a szája elé tette a mutatóujját jelezvén, hogy maradjak csöndben mert gondolkodik. A hotelszobában járkált föl-alá vagy egy fél percig, miután hirtelen eszébe jutott valami, és a telefonjához sietett.
- Mi van?! Mit találtál ki?- Kérdeztem izgatottan, miközben közelebb mentem hozzá. Ő csak leintett és a fülénél lévő telefonra koncentrált. Még megkérdeztem úgy kétszer, mire nem válaszolt, viszont a vonal túlsó végén felvették a telefont, ugyanis Jasmine beleszólt.
- Szia, Harry! Remélem nem zavarlak, de van Fleurrel egy kis problémánk.- Vázolta a helyzetet, immáron kiderült Harrynek. Végig hegyeztem a fülem, pedig még fél méter se volt közöttünk Jassel. Amint leszűrtem, Harry azt mondta neki, hogy elintézik, hogy áttetessék a jegyünket. Anyám! De okos! Én erre nem is gondoltam. Mondjuk kicsit ciki, hogy szinte most ismertük meg őket, és máris segítséget kérünk, de ez szükszéges volt. Amint letette barátnőm a telefont, rögtön kérdezgetni kezdtem, de ő csak annyit mondott, hogy Harry azt mondta, hogy szólnak, hogy sikerült-e áttetetniegy másik járatra a jegyünket. Addig is amíg várakozunk, elmentem ráncbaszedni magam. Fogmosás, arcmosás, öltözködés, pici smink és készen is voltam. Alig kellett pár perc, amin meglepődtem. Beengedtem Jasminet is a mosdóba, majd körbekémleltem, hogy tényleg mindent bepakoltunk-e. Bár nem tudom, hogy mi lesz mert az itteni szállásunk máig lett kifizetve, szóval nem tudom, hogy oldjuk meg az alvás témát, ha esetleg más napra teszik át az indulásunk. Egy kis idő után Jasmine csengőhangját hallottam meg a fürdőszobáól, így rohantam be a barátnőmöz. Pont akkor vette fel a telefont, én meg egy erős brit, rekedtes hangot hallottam meg a telfonból, még úgy is, hogy Jasnél volt. Jas elmondta nekem, azt amit Harry mondott neki a telefonba, bár nem mondtam neki, hogy hallom, így is.
- Azt mondja, hogy sikerült holnapra átteteni.- Mosolygott barátnőm. Ennek én is megörültem.
- Csak az a kérdés, hogy hol fogunk aludni, ugyanis a szállodát ma el kell hagynunk.- Mondtam neki, mire ő ekőször meglepődött, majd lehervadt az arcáról a mosoly. Ezt a pár pillanatnyi jelenetet Harold is észrevette, mert a telefonba kérdezte, hogy minden rendben van-e. Jasmine rám nézett, de én nem tudtam semmi értelmeset mondani, így csak néztem rá tovább kétségbeesetten. Barátnőm elmondta, Harrynek, hogy mi a másik problémánk, mire egy hosszabb "vita" után Harry leszögezte, hogy nem vagyunk a terhükre és, hogy náluk alszunk holnapig. Ezek után lementünk a szálloda ebédlőjébe és (mivel ekkor már délután kettő is elmúlt) megebédeltünk. Leadtuk a kulcsokat, majd a közeli parkhoz sétáltunk a bőröndökkel, ahol megbeszéltük a fiúkkal, hogy értünk jönnek. Úgy öt perc várakozás után le is parkolt elénk egy fekete autó, és Niall meg Louis vigyorgó arcát láthattuk. Kiszálltak a kocsiból, majd betették a bőröndjeinket a csomagtaróba és már indulhattunk is. Nem győztük a kocsi hátsó üléseiről egyfolytában köszönömöt mondani a fiúknak, amiért ilyen rendesek velünk. Akkor hagytuk csak abba, mikor Louis ránkszólt, hogy ha még egyszer megköszönjük kirak minket az autóból. Miután megérkeztünk nem oda mentünk ahova mi gondoltuk. Stockhol egyik stadionja előtt álltunk, ahol elég sok ember várakozott, hogy bemehessen.
- Hol vagyunk? Why did you brought us to here?- Kérdezte barátnőm, amit én is akartam.
- Mert nemsokára kezdődik egy koncertünk, és nem hagyhatunk titeket egyedül abban a nagy házban.- Magyarázta Niall, miközben szállt ki a kocsiból. Mi is kiléptünk, majd (gondolom) a hátsó bejárathoz sétáltunk, ahol két egyenruhás őr állt.
- De sem jegyünk nincs, sem pénzünk.- Mondtam, mivel nem néztek ki túl kedvesnek azok az őrök. A két srác csak felnevetett, majd Niall megfogta a csuklóm egy kacsintás kíséretében és Louisszal oda mentek az őrökhöz, és mondták, hogy engedjenek be, mire csak egy bólintás után simán besétálhattunk. Mentünk előre és Niall még mindig nem engedte el a kezemet, ami elég furcsa volt számomra, de csak követtem. Louisszal az élen, elértünk a színpad oldalához, ahol a többiek is voltak. A gyomromban görcs volt, a fülledt levegő és Niall keze miatt. Mikor oda értünk, a többi fiú csak kellemesen köszönt nekünk, majd mondták, hogy csak pár perc a kezdésig. Már most nagyon hangos volt a sok rajongó moraja, de még ha elkezdődik a koncert. Huhh... Bye bye dobhártya. Nem is értem a srácok, hogy bírják ezt. Végigmértem a társaságon, és láttam, hogy Liam kiszúrta, hogy Ni még mindig fogja a kezem, pedig kicsit mögé álltam, hogy ne legyen feltűnő. Óvatosan eleresztettem az enyémre kulcsolódó, puha kezet, majd átálltam Jasmine mellé. Remélem nem gondol semmire sem Liam. Nemsokkal később, pár ember jelent meg, és elvitték Niallt és Louist, felöltöztetni meg ilyenek, majd már szinte egy pillanat múlva az őrjöngő tömeg sikítását lehetett hallani, amint a One Direction a színpadra lépett. Elég sok idő után sikerült megszoknom a tömeg hangerejét, bár gondolom ők is halkultak közben. Nagyon élveztem ezt, mert még nem volt részem ilyenben, és mi nem is a nézőtéren, hanem a színfalak mögött álltunk, ami még nagyobb élménnyé tette az egészet. Jasminenel végig ugrálzuk szinte az egészet, és néhány számot énekeltünk is. Úgy este hét óra kötül sikerült kijutnunk az épületből, majd az ágyikót háromnegyed kilenc felé értem el. Szokásomhoz, híven forgolódtam egy harminc percig, majd valahogy sikerült az álmok tengerére eveznem.
***
Reggel, immár időben ébredtem fel a fiúk házának vendégszobájában. Jasmine már nem volt a helyén, gondolom előbb kelt fel. Kinyomtam a telefonom ébresztőjét, majd kimentem a szobából, és (emlékezeteim szerint) a fürdőbe vettem az irányt. Amint benyitottam, megdicsértem magam, ugynis sikerült a fürdőbe találnom. Elvégeztem a teendőimet, majd kimentem a többiekhez ahol már Grace is ott volt. Együtt megreggeliztünk, majd HAJNALI fél hétkor elindultunk a reptérre. A fiúk persze "álruhában" voltak, és ami nagyon meglepett, hogy nem ismerték fel őket. Bár sosem szabad elkiabálni magamat. Becsekkoltunk és már csak egy fél óra következett, az indulásig. Jól elbeszélgettük az időt, majd közeledett a felszállás ideje, így elköszöntünk a többiektől. Mindenkivel megöleltük egymást, majd Graceszel egy csoportos, barátság ölelés után felmentünk a gépre. Elfoglaltuk a helyünket, majd egy hosszú út következett. Nem tudom, hogy hogy sikerült ezt megszerveznünk, mivel Buenos Aires jócskán messze van Stockholmtól. Pár átszállásal együtt, zökkenő mentes utunk volt, így már alig vártam, hogy oda érjünk.
 |
| Buenos Aires |
Sziasztok! Remélem tetszett a rész. Sajnálom, hogy az előző olyan rövidke lett, de remélem ezzel tudtam kicsit kompenzálni a helyzetem. Köszi, hogy elolvastátok :)
See ya soon: Rozamunda ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése