19. rész: A fárasztó nap

Mint az utóbb kiderült, a fiúk is itt vannak az USA-ban, így persze nem kerülhetjük el a találkozást. Aznap mikor lefeküdtem a hold fénye bevilágított a szobába, így beletellett egy kis időbe míg sikerült elaludnom, de másnap reggelig fel sem keltem. Arra eszméltem, hogy a nap besüt az ablakon, ugyan úgy, ahogy a hold tette elalvásom előtt, majd kézfejemmel megdörzsöltem álmos szemeimet. Új nap, új gondolatok, új élmények. Ez járt a fejemben, majd meg se nézve, hogy Jasmine fölkelt-e már, elindultam a fürdőszobába. Rendbe tettem magam, majd immáron felüdülve battyogtam vissza a szobába. Jas éppen akkor jött be az ajtón, látszólag elég boldogan.
- Hát te? Hol voltál?- Néztem rá, mivel nem jellemző, hogy nincs bent a szobában, mikor felkelek.
- Bocsi, csak én már egy ideje fent voltam, és lementem reggelizni. A tojássaláta nagyon finom.- Mondta, majd adott két puszit, és tovább is ment. Leült a laptopjához, majd felhajtotta a tetejét, míg én csak néztem rá.
- Akkor most egyedül kell reggeliznem?- Kérdeztem rá a nyilvánvalóra, mire csak rám emelte a tekintetét egy mosoly keretében, és bólintott. Nem foglalkozott sokat velem, mivel rögtön vissza is fordult a gépéhez, és írni kezdett. Hát ha már így állunk. Gondoltam, majd elindultam le a hallba. Ott egy kis eligazítást kértem a pultostól, majd a szálloda ebédlő részében helyet foglaltam. Amint meghozták a rendelésem, úgy ugrottam neki a kajának, mint éhes farkas a nyers húsnak, majd a két vajas-croissantomból, és a teámból, öt perc alatt semmi sem maradt. Nem éreztem magam teljesen elégedettnek, így barátnőm előbbi javaslatára kértem még egy tojássalátát, majd immáron tele hassal mentem vissza. Leültem az ágyamra, majd a telefonomat előszedve a bőröndömből néztem meg az időt. Lassacskán indulni kellett Rosehoz, így még megnéztem, és helyenként kiigazítottam a sminkemet, majd a hajamat is felkötöttem, és szóltam Jasnek, hogy indulni kéne. Úgy tíz perc taxizás után megnézhettük az aranyos társasházat, amire tegnap este nem nagyon volt alkalmunk, és kiszálltunk a járműből. Így világosban jobban látszik, hogy milyen kis takaros, szép épülettel állunk szemben. Egy, viszonylag a városi nyüzsgéstől távolabb eső részen volt egy kis lakótelep, ahol Roseék laktak. Öt ajtó volt a háztömbön, és öt név pedig a kapucsengőn, így nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy öt család élhet itt. Azon kívül pedig, az udvar hátsó részén felfedeztem kismotorokat, többféle színes labdát, és homokozót is, tehát kisgyerekek is laknak. Miután becsöngettünk a megfelelő helyre, egy fél perc után hangokat hallottunk, majd az utolsó előtti ajtó kinyílt, és három lány rohant ki rajta. Az arcok között felfedeztem Ashleyt, Gracet és Roset. Mindhárman a kerítés felé rohantak, vigyorogva és sikítozva. Amint ideértek Rose rögtön kinyitotta az ajtót, majd mindanyjian egy nagy ölelésben fonódtunk össze. Nevettünk egy sort, majd összekarolva indultunk meg az udvaron keresztül, a Campbelle otthonba.Ott Rose szülei kedvesen üdvözöltek, majd kaptunk egy kis nasit, és már indultunk is a város nézésre. Nagyon jól éreztük magunkat. Elmentünk nem tudom, hány fagyizóba, Starbucksba, helyi különlegességeket ettünk, kulturális érdekességeket is néztünk, majd szinte azonnal el is ment a nap. Annyit talpaltunk, hogy a végére már csak vonszolni tudtam magam. És itt ütött be a krach, ugyanis a szállodába érve megláttuk Lout. Bevallom, örültem neki, de már annyi mindent csináltunk a mai nap, hogy alig bírtam járni is. Közölte velünk, hogy az 1D fiúknak most pihenőjük van, és szeretnének velünk találkozni. Ezzel nincs is baj, de nekik általában annyi energiájuk van, hogy le se lehet lőni őket.
- Nem lehet elnapolni? Én már nagyon fáradt vagyok.- Rogyasztgattam a térdemet, mint a kisgyerekek, és nyávogós hangnemben beszéltem. Lou nézéséből nem az szűrődött le, hogy tolerálná a viselkedésem.
- Nem. Gyere, igyál egy kávét, aztán indulunk. Nincs apelláta.- Fogta meg a csuklómat, majd elindult velem a szálloda ebédlője, felé, ahol kaptam kávét, majd beültünk egy kocsiba, és indultunk, Isten tudja hová.
- Psszt. Jas. Szerintem Lou el akar rabolni, és elad minket szerb kereskedőknek. Szökjünk meg amíg tudunk.- Súgtam oda barátnőmnek, utazás közben.
- Az is lehet, hogy kitesz minket az erdő közepén és otthagy minket meghalni.- Mondta ő is halkan, mire barátnőnk kuncogni kezdett.
- Nem egészen ez volt a tervem, de nem is rossz ötleteket adtatok.- Nézett hátra ránk, majd visszafordult a kormányhoz. Még vagy úgy húsz percet utaztunk, majd végül sikerült megérkeznünk, egy szállodához. De jó. Szállodák, szállodák után. Na nem baj. Kiszálltam az autóból, majd engedelmesen vártam, míg a többiek is követnek. Lou lezárta a kocsit, majd együtt indultunk meg a bejárathoz. Már ott volt négy fiú, mikor közelebb értünk, megláttuk az arcukat. Louis, Liam, Niall és Zayn állt ott. Harry sehol. Köszönt mindenki mindenkinek, majd mikor már nyitottuk volna a szánkat a lányokkal, hogy a göndör hova lett, épp akkor kocogott be kis körünkbe. Egy "Bocsi. A vécén voltam." mondattal választ adott a megfogalmazódó kérdésünkre, majd minket "nőket" megölelt, aztán újra útnak eredtünk. Ha én egyszer ágyba jutok. fogalmazódott meg a mondat a fejemben, és szinte azonnal egy újabb kocsiban találtam magam. Szerencsére most már nem utaztunk annyit, maximum tíz perc volt az út, és megérkeztünk. Egy park szerűségnél álltunk meg, ami mellett volt egy kis bowling "ház" vagy nem tudom mi a neve. Iszonyat cukin nézett ki az egész, és annyira elbambultam, hogy nem is vettem észre, hogy már a többiek is mind kiszálltak az autóból. Akkor vettem észre a mozgást, mikor a látószögem szélén láttam néhány alakot, így hirtelen oda fordítottam a fejem, és észrevettem a csapat nagy részét, ahogy a kis épület felé indulnak. Összeszedtem magam, majd én is indultam utánuk.

*Jasmine szemszöge*

Végig az út során, amíg mentünk a fiúkkal, éreztem Harry tekintetét. Remélem nincs rajtam semmi olyan dolog, ami gáz lenne. Így az első dolgom az volt, amint beértünk az aprócska bowling klubba, hogy Fleurt elrángattam a mosdóba. Ott elmentünk könnyíteni magunkon, hisz az sosem árt, majd egy kis tollászkodás után visszaindultunk. Amint kiléptünk a szemünk elé tárult a fiúk látványa, ahogy izompólóban dobálják a golyókat. Liam dobott éppen, és az összes bábu, egytől-egyig eldőlt. Barátnőmre néztem, aki leesett állal figyelte őket.
- Hallod. Egy. Semmi esélyünk ellenük. Vér profik. És kettő. Milyen jól néznek már ki!?- Suttogta nekem, elhaló hangon. Nekem is csak egy biztató pillantásra volt erőm, amit neki szántam, majd a vécé ajtót elhagyva indultunk meg a srácok felé. Időközben észrevettük a mi szőke barátnőnket, így leültünk mellé az egyik asztalhoz. A fiúk még úgy két percig gyakoroltak, és ezt onnan tudom, hogy miután befejezték, oda jöttek hozzánk és eltessékeltek az asztaltól, így immáron nyolcan álltunk a pálya elé. Két csapatra oszlottunk, amik így álltak össze. Velem egy csapatban volt Lou, Zayn, Niall, az másikban pedig értelem szerűen Jas, Liam, Louis és Harry. Volt egy kis "felháborodás", mivel mi Fleurrel egymással akartunk lenni,  nem beszélve arról, hogy a csapatomban én voltam az egyetlen lány, de Louis (aki egyébként a csapatfelosztást is csinálta) kikötötte, hogy ez így lesz, és nincs apelláta. Tehát beletörődve mindenki a sorsába, vett el egy-egy golyót. Én még életemben nem bowlingoztam, azt sem tudom hogyan kell, és az én fizikai állapotom gyenge és harmatos a fiúkéhoz képest. Fleur arcát elnézve, ő is a lebukástól tartott, miszerint szörnyű játékos, mivel pont annyiszor bowlingozott életében mint én. Egy szó mint száz, nem lehetett semmi jóra számítani a mi oldalunkról, és ez az este folyamán ki is derült. A fiúk, Louval egyetemben, jót vidultak a Fleurrel való bénázásainkon. Nekem valahogy mindig a szélére ment ki a golyó, így sokszor egy bábut sem talált el, míg Fleur eldobni sem nagyon tudta, mivel neki nem gurult végig, hanem az elején pattogott, majd neki is sikerült sokszor a szélére kimenni. Össz. pontszámban ő többet ért el, de neki még egyszer a kezéből is kiesett a golyó, amin mindannyian nagyon nevettünk, így nem érintett "mélyen". Sokszor néztem a fiúkat, hogy ellessem a technikát, de valahogy nekem nem nagyon akart sikerülni. Volt mikor barátnőmmel elmentünk inni, és stratégiai megbeszélést tartottunk, hogy hogyan is kéne ezt csinálni, de ha fogalmazhatok így, olyan volt, mint halottnak a csók. Ugyan úgy ment a bénázás egész este. Mikor már kezdtem fáradni, és úgy voltam, hogy ez az utolsó dobásom, és én kiszállok, Harry jött oda hozzám.
- Megtanítsalak?- Kérdezte, bennem meg elkezdett mozogni valami. Lehet, hogy csak az az irtózatosan cuki mosolya, amit magára öltött, tette ezt velem, vagy csak a tudat, hogy Ő fog tanítani ENGEM. Nem számítottam rá, de azért válaszoltam.
- Őszintén, magamtól akartam kitapasztalni, de úgy látom, ez nem fog bekövetkezni, így jól jönne néhány instrukció.- Válaszoltam, mire még jobban elmosolyodott és bólintott egyet, majd elindult egy golyóért. A kezembe nyomta, és utasított, hogy dobjak. El is eresztettem, majd "meglepő módon" megint a szélére sodródott ki, és egy bábut sem talált el.
- Reménytelen vagyok.- Fordultam felé, mire egy fültől-fülig érő vigyort kaptam, majd immáron egy újabb golyóval a kezemben adott tippeket. Például, hogy hajlítsam jobban a lábamat, próbáljam egyenesen eldobni a golyót, és nem oldalra lendíteni a kezem. Úgy tettem, ahogy mondta, de megint a pálya szélén kötöttem ki, egy bábu eltalálásával. Az eddigi max.-om, ha jól emlékszem négy volt, amiért Fleu mérgesen nézett rám. Még párszor próbálkoztam Harold utasításaival ledönteni a bábukat, de szemmel láthatóan javíthatatlan voltam. Ezek után, azt hittem, hogy a göndör föladja, de nem, ugyanis hozott még egy golyót, majd mögém állt.
- Akkor most megmutatom, hogy kell.- Mondta a fülem mellett, és éreztem érdes hangját, az erős brit akcentusával, és ez egy megborzongató egyveleg volt. A gyomrom összerándult, és feszített. Alig bírtam megmozdulni. Teljesen leblokkoltam, és már csak azt éreztem, hogy a keze a derekam köré fonódik, és hátrahúz pár lépést. Az utolsó lépésem nagyobbra sikeredett a kelleténél, így a göndörbe ütköztem. Meg voltam illetődve, és gyorsan előrébb mentem pár centit. Nem szólt semmit, így gondoltam lehet, hogy nem is vette észre, de mivel azért belé mentem, és szinte az egész testének nekinyomódtam, nem hinném, hogy nem érezte meg. Ezek után odaadta a golyót, majd megfogta a kezem. Ránéztem az egymáson levő mancsainkra, és meg kellett állapítanom, hogy jóval nagyobb az övé, az enyémnél. Majd egy "Figyelj" felszólítás hagyta el a száját, amitől én rögtön észhez tértem, és a pályára koncentráltam. Nem tudtam, mi lesz ennek a kimenetele, mivel még mindig feszített a hasam, és a száján kijövő levegőjétől végig futott a hátamon a hideg. A kezeimet, lábaimat egyaránt gyengének éreztem, és össze akartam esni, de szerencsére ez nem történt meg. A fürtös elindult velem, majd "együtt" dobtunk, ami igazából annyiból állt, hogy ő csinált mindent, én csak elengedtem a golyót. Az pedig csak gurult, gurult, és gurult, majd a végén csak kettő bója maradt állva a bal oldalon. Én nagyon megörültem, bár még mindig kicsit sokkban voltam. Fleur felé futottam, majd ráugrottam és azt kiabáltam: "Sikerült!". Ő hátra tántorodott egy kicsit, majd az ölelés végeztével elengedtük egymást.
- Ez nem ér.- Biggyesztette le az alsó ajkát, majd keresztbe fonta a kezeit. Ezen csak nevettem, majd Louhoz mentünk. A fiúk elmentek italért, és ekkor szabad prédává lettem, mivel mind a két barátnőm letámadott.
- Mi volt az előbbi jelenet Harryvel? Hmm?- Suttogta Fleu és a kezem ráncigálta. Mint egy ötéves.
- Nagyon jó választás. Luxal in úgy bánik, mintha a saját gyereke lenne.- Kacsintott a szőke társunk is, szintén halkan. Nekem csak nagyra nyíltak a szemeim, majd rögtön tiltakozni kezdtem.
- Mi? Dehogy! És nem volt semmi az előbb. Csak segített, hogy mit kell csinálni.- Védtem magam, a kezeim magam elé helyezve.
- Okeyyyyyyyy.- Nyújtották el a szót a mellettem ülők, szinte teljesen egyszerre. Persze közben gyanúsan néztek rám, így tudtam, nem hisznek nekem. Őszintén szólva én se hinnék. De akármilyen jól is néz ki Harry azokkal a gödröcskékkel, szemekkel, hajjal, nem lenne köztünk semmi. Elvégre egy világsztárról beszélünk, és tuti hamar szétmennénk. Találna jobbat, szebbet. Mivel híres, bárkit tudna szerezni magának. Nem kéne neki egy Londoni kiscsaj. Bár nem látok a fejébe. Minden esetre én nem bánnám, ha összejönnénk, de ezt még egyenlőre nem mondom el senkinek.

Sziasztok! Remélem nem haragudtatok meg, amiért csak ilyen későn írtam. Remélem tetszett a rész, és örömmel jelentem be, hogy hivatalosan is FELVETTEK abba a gimibe, ahova szerettem volna menni, így most nagyon boldog vagyok! :3 Remélem mindenki jól van, jól érzitek magatokat & see ya soon! :)
Rozamunda